Keresés
Header Háttér

Webshark Blog

… jquery, ajax, design, psd, plugin, modul, web2, social, miegymás…

2015-11-190 komment

Miért vagyunk szerelmesek a mobilunkba, és a tabletünkbe miért nem?

Nyilván mindenki tisztában van az okostelefonok térhódításának mértékével, és az is feltűnhetett azonban sokaknak, akik figyelik az eladási statisztikákat, hogy a tabletek nem fogynak olyan szépen. Az emberek sokkal később cserélik le őket, és nem is használják őket annyit. Ez nem véletlen, el is mondjuk miért. Ahogy azt is, hogy ebből milyen következtetés vonható le a webdesign számára.

Az emberek függőségben élnek a mobiljukkal, állandóan előkapkodják, nyomogatják, vele kelnek és fekszenek. És miközben jelen van életünkben egy nagyon hasonló megoldás a tabletek képében, ezekbe az eszközökbe valahogy mégsem vagyunk fülig szerelmesek. Kétségtelen, hogy bizonyos feladatokra jól használhatók, de használatuk nem okoz függőséget, vagy legalábbis nem olyan erőset, mint az okostelefonnál. Mi lehet erre a magyarázat? Az általunk korábban már idézett Liraz Margalit nemrég a Smashing Magazine oldalán állt elő a magyarázattal.

Egy igazi szerelem

Egy 2013-as kutatás szerint az átlagos mobiltelefon-használó naponta 150-szer veszi elő és pillant rá a telefonjára. Egy másik tanulmány szerint pedig a főiskolai hallgatók egészen pontosan 94 százaléka nagy gondban volt – vagy legalábbis kényelmetlenül érezte magát -, amikor valamiért nem volt vele a telefonja. 80 százalékuk kifejezetten féltékenynek érezte magát, amikor valaki más vette kézbe a mobilját, míg 70 százalék pánikolt, depressziós lett és teljesen kétségbeesett, amikor a telefonja elveszett vagy ellopták. (Azt is tegyük hozzá, hogy a kutatás szerint ezek az érzések sokkal intenzívebbek az iPhone-használóknál, mint a Galaxy-tulajdonosoknál, de ez egy másik történet.)

Ennek az oka, hogy az okostelefonok eleve arra lettek tervezve, hogy a felhasználók folyamatosan ellenőrizgessenek rajta mindenfélét, új e-maileket, üzeneteket, Facebook-frissítéseket, híreket, stb. Emiatt kell állandóan előkapkodni a telefont a zsebünkből, táskánkból, és a kijelzőjére függeszteni üveges tekintetünket.

A viselkedés szokássá, majd reflexszé vált a legtöbbünk számára. Nagyobb probléma akkor lesz belőle, amikor már nem “rá akarunk nézni” a mobilunkra, hanem “kénytelenek vagyunk” rápillantani minden percben. Amikor már kényszerről van szó, érezzük, hogy elszakadunk a világtól, idegesek vagyunk, ha nincs nálunk a mobilunk vagy nem tudjuk használni, mert lemerült.

mobil

De miért is leszünk függők a mobilunktól?

Azért mert amikor egy bizonyos viselkedés jó érzéssel tölt el, akkor azt újra és újra megtesszük. Vagyis, ha az okostelefonodon a játék egyszer ellazít, amikor stresszes vagy, akkor legközelebb is ehhez a megoldáshoz fogsz nyúlni. A szokás és a függőség között pedig csak az elviselhetőség mértéke tesz különbséget. Tehát, hogy mennyire vagy képes elviselni, ha nem kaphatod elő a zsebedből az okostelefonod, amikor unatkozol, ideges vagy, vagy éppen egyedül érzed magad.

Tehát, amikor az okostelefonod használod, akkor igyekszel kielégíteni az éhes neuronjaidat, melyek a folyamatos kapcsolattal járó pozitív visszacsatolásra vágyakoznak. És minél többet veszed elő a mobilod, annál kevésbé érted, hogyan is tudtál korábban nélküle élni.

Az okostelefon jelképezi a kaput a közösségi világba, általa kapcsolódunk a történésekhez, mindig ott pihen a zsebünkben vagy a táskánkban, olyan mint a testünk kiterjesztése. Vagyis, amikor véletlenül otthon hagyod egy barátságtalan, ködös novemberi reggelen a telefonodat, az olyan érzés, mintha az utcán egyszer csak lenézve a földre hirtelen rádöbbennél, hogy hiányzik az egyik lábad. Letaglózó a felismerés.

Az óriási különbség

Súlyos dolgok ezek, és ezért is beszélünk a mobilok esetében szerelemről. De vajon a tabletek miért nem váltják ki ugyanezeket az intenzív érzéseket? Annak ellenére, hogy funkcióikban szinte teljesen megegyeznek az okostelefonokkal, és szintén mobil-eszköznek számítanak.

A Salesforce’s 2014-es mobil viselkedési jelentése szerint a felhasználóknak mindössze 14 százaléka kapcsolta össze a tabletet vagy e-olvasót a mobil kifejezéssel. És mint talán sokan azért már tudják – esetleg tapasztalják is – a tablet elsősorban egy otthon használt “mobil” eszköz, ami nem tudja helyettesíteni az okostelefont. Ez abból látható, hogy azok az emberek, akiknek okostelefonjuk és tabletjük is van, nem töltenek kevesebb időt a mobiljukkal, mint azok, akiknek nincs tabletjük. Ez pedig azt jelenti, hogy eltérő dolgokra használjuk a két eszközt, és egyáltalán nem felcserélhetők.

Természetesen a tabletjeinket is rengeteget használjuk, de egészen más érzésekkel tesszük ezt. A tableteket ugyanis nem úgynevezett “kapcsolat módban” használjuk, hanem inkább “böngésző módban”. A tableteket alapvetően inkább passzív tevékenységek során vesszük elő, mint amikor például meg akarunk nézni egy videót, el akarunk olvasni egy e-könyvet. Viszont hiányzik az állandó kapcsolat és a közösség visszacsatolása, annak érzése, hogy folyamatos összeköttetésben vagyunk általa a külvilággal. A kutatások szerint a tabletünket sokkal személyesebb, magányos tevékenységek során használjuk, ezáltal pedig az általa kiváltott idegrendszeri válasz is egész más.

tablet

Széttöredezett figyelem

Amire még fontos kitérni az az, hogy az online világ tele van ingerekkel: mindig új e-mailek, üzenetek, státuszfrissítések, hírek, posztok érkeznek. A való világ ezzel nem tud versenyre kelni. Az üzenetek és hírek által keltett folyamatos ingernek viszont ára van. Ezt akkor kell megfizetni, amikor egyik dologról a másikra váltasz. Ennek a váltásnak Earl Miller, az MIT professzora szerint mindig van egy “költsége” (switch cost). Az agy egy-egy ilyen váltáskor megtorpan, és időbe telik, amíg vissza tud térni ahhoz a tevékenységhez, ami korábban lekötötte.

Egy nemrég közzétett tanulmány megállapította, hogy az agyunknak mintegy 15-25 percre van szüksége ahhoz, hogy visszatérjen abba a kerékvágásba, ahol épp járt, mikor egy e-mail kilökte onnan. A gond azonban nem csak ez, hanem hogy miközben azt hiszed, hogy már ismét száz százalékosan a feladatra összpontosítasz, ez nincs így, mert bár a figyelmed ugyan átirányítottad, az agyad még mindig a mobilodnál jár. (A multi-tasking lehetetlensége és rossz hatékonysága persze már régóta ismert probléma, óriási az irodalma, melyek alapján csak azt tanácsoljuk, próbáljátok kerülni! De vissza a témához.)

Kapcsolat mód és böngésző mód hatása a webdesignra

Oké, most hogy mindezt tisztáztuk, térjünk rá arra, hogy jelent-e ez bármit is a webfejlesztők, webdesignerek számára. Elviekben igen, legalábbis ez szűrhető le Margalit szavaiból. Egyrészt tehát ne felejtsük, hogy a kutatók szerint, amikor az emberek az okostelefonjukat használják, akkor aktív “kapcsolati módban” vannak, míg passzív “böngésző módban” tabletet használnak. A felhasználó sokszor úgynevezett böngésző módban téved rá a weboldalunkra és csak passzívan, magányosan nézelődik, míg mondjuk amikor éppen a nyitottabb, aktívabb kapcsolati módban van, akkor lead egy megrendelést, ha a termékünket vagy szolgáltatásunkat eléggé vonzónak találja.

Pontosan persze nem tudjuk, hogy mikor, milyen tudatállapotban vannak a felhasználóink, és ez még akkor sem egyértelmű, ha tudjuk, hogy épp mobilon keresték fel a weboldalunkat, vagy tableten. Nyilván van amikor a kettő felcserélődik. És abban sem lehetünk most már néha teljesen biztosak, hogy mikor van tablet és mikor mobil a kezükben, hiszen a kijelzőméretek annyira változatosak, hogy átjárás van a két kategória között. Ennek ellenére talán érdemes észben tartani az egyes eszközökre való tervezésnél, hogy az emberek tudatállapota megváltozik, amikor tablet helyett mobilt használnak, vagy épp fordítva.

Kategória: Design | Címke: , , ,

Főleg írok. Főleg blogot és közösségi médiát, de tágabb perspektívában: online marketing, úgyhogy van benne bőven SEO, laza AdWords, webdesign-okoskodás, és még ami belefér.