Keresés
Header Háttér

Webshark Blog

… jquery, ajax, design, psd, plugin, modul, web2, social, miegymás…

2019-12-040 komment

Hogyan gyűjtik be a felhasználók az információt a webről? És mit jelent ez a weboldalad szempontjából?

Amikor az emberek azt fontolgatják, hogy meglátogatnak egy weboldalt, akkor mindig figyelembe veszik, hogy feltételezhetően mennyi releváns információt találnak rajta ahhoz képest, hogy mennyi energiájukba kerül feltárni ezeket az információkat.

Amikor olyan kérdések merülnek fel, hogy görgetnek-e a felhasználók egy weboldalon, hogyan döntik el, hogy kattintanak-e egy linkre vagy sem, mikor távoznak egy weboldalról, akkor ezekre a kérdésekre mind választ ad az információgyűjtésről szóló elmélet. De mi ez, és miért olyan fontos a webdesignban? Erre adott választ egy cikkében a Norman Nielsen Group.

Hogyan zajlik az információ beszerzése?

Az információgyűjtés elméletét még az 1990-es évek végén alkották meg, és megalapozza azt, hogy az emberek miként navigálnak a weboldalon, hogy kielégítsék információs igényüket. A lényege, hogy amikor a felhasználóknak van egy információs céljuk, akkor mindig mérlegre teszik, hogy mennyi információt tudnak beszerezni egy adott oldalról, és mekkora erőfeszítésükbe kerül annak megszerzése. Értelemszerűen ezt az értéket akarják kimaxolni böngészés közben. 

Ez megmagyarázza azt is, hogy az emberek miért nem görgetnek ész nélkül, vagy kattintanak minden egyes linkre egy oldalon: megkísérlik maximalizálni a hasznot, azaz minél több releváns információt beszerezni, minél gyorsabban. És habár a görgetés vagy a kattintás ugyan eredményezhet több információt, de lehet, hogy a felhasználó becslése szerint romlana az eredmény, hiszen túl sok időbe, túl nagy erőfeszítésbe kerülne megszerezni még némi plusz információt.

Nem tökéletes a módszer

Persze most feltehetjük a kérdést, hogy vajon az emberek mióta ennyire racionálisak a döntéseiknél, annak ellenére, hogy állandóan találunk példákat az irracionális viselkedésre. Erre is van azonban magyarázat: az úgynevezett korlátozott racionalitás, melynek elmélete a Nobel-díjas Herbert Simon nevéhez fűződik. Ennek lényege, hogy bár az emberek nem hoznak ugyan tökéletes döntést, mégis megkísérlik a legnagyobb hasznot kinyerni.

Már csak azért sem hozhatják meg az optimális döntést, mert fogalmuk sincs arról, hogy mennyi információt szereznek be egy adott út folyamán, ahogy azt sem tudják előre, hogy ez mennyi idejükbe fog kerülni. Azt ugyanakkor tudják, hogy addig mennyi időt fordítottak az információk beszerzésére, és hogy mennyi releváns tartalmat gyűjtöttek. Ezért annak érdekében, hogy kiválasszák a következő forrást, megbecsülik, hogy mennyi hasznuk származik abból, ha feltárnak egy bizonyos információforrást. A döntés nem tökéletes, és azokon külső jelzéseken alapul, amit a weboldal kínál.

Az információs szag

Itt jön képbe egy újabb fogalom, az információs ”szag”. Ahogy az állatok is – többek között – szag alapján döntik el, merre indulnak élelemért, úgy a felhasználók is megítélik azt, hogy mennyire felelhet meg a céljaiknak egy-egy weboldal. Ez azt jelenti, hogy minden információforrás valamilyen szagot bocsájt ki, vagyis egy olyan jelzést, mely megmutatja, hogy milyen eséllyel találják meg rajta azt az emberek, amit keresnek.

Ezek a jelzések attól függően különböznek, hogy a felhasználó milyen típusú információkat keres. Tehát, ami az egyik felhasználónak biztató nyom, a másik számára érdektelen lehet.

De mi adja egy weboldal ”szagát”? Amikor valaki megérkezik egy weboldalra, akkor a nyomokat a cím, a képek, és a hajtás feletti, könnyen hozzáférhető rész jelenti. Tehát, amikor valaki mondjuk mobiltelefont akar venni, de egy olyan weboldalra érkezik, ahol eperről, sörről, cukorról lát képeket a betöltődés után, akkor azt feltételezi, hogy itt nem fogja megkapni a számára szükséges információt.

Amikor egy felhasználó egy linkbe fut bele, akkor a nyomot a szavak vagy a linkhez kapcsolódó képek jelentik. Tehát az a felhasználó, aki mobiltelefont keres, le fog csapni arra a linkre, melynek az a szövege, hogy okostelefonok. 

Az információ beszerzésének költségei

Tehát, a képlet eredményét, azaz a nyereséget az információs érték és az információ beszerzésének költsége határozza meg. Az információ beszerzéséhez pedig két költség kapcsolódik: az egyik az idő, a másik pedig a lehetőség költsége.

Utóbbi furcsán hangzik, de azt jelenti, hogy amikor a felhasználó úgy dönt, hogy megvizsgál egy weboldalt, akkor elveszíti a lehetőséget arra, hogy egy másikat vizsgáljon meg. 

Az idő költsége két cselekvésből áll össze

Ugyanakkor ott a másik tényező: az idő költsége. Ez az idő azt jeleni, hogy mennyi energiát kell a felhasználónak befektetnie, hogy megszerezze a szükséges információkat. Amikor valaki információt keres, akkor két típusú cselekvést végez:

  • Egyrészt összegyűjti az információforrásokat
  • Másrészt pedig megvizsgálja ezeket, hogy megszerezze belőlük az információkat.

Tehát például, ha valami gyógymódot keresel a náthára, akkor elindítasz egy keresést a Google-ben. A találati oldalon látsz egy csomó linket, melyek mind elvezethetnek a szükséges információhoz. Ebben a szakaszban, az információforrások között mozogsz, és megpróbálod meghatározni, hogy melyikről érdemes beszerezni az információt.

Ha kiválasztottad, akkor rákattintasz és kinyered belőle a szükséges információkat. Ekkor már az adott információforráson belül dolgozol, és próbálod megszerezni a releváns információt. 

Mindkét típusú tevékenység időt vesz igénybe, és mindkettőnek hatása van a felhasználói élményre. A felhasználók olyan megoldásokat hoznak létre, melyek segítségével minimalizálják a források közötti és a forráson belüli mozgást

Hogyan csökkenthető az idő költsége?

A források között és a forrásokon belül eltöltött idő csökkenthető. Olyan eszközökkel, melyet az emberek felhasználnak arra, hogy hatékonyabban gyűjtsenek információkat. Ez az eszköz lehet olyasmi, ami már a zsebükben van (például egy tanult viselkedés), de lehet olyan is, melyet ki kell alakítaniuk az adott helyzetben (vagyis ez plusz időt jelent). 

Előbbiek a viselkedési eszközök, melyeket a felhasználók már korábban beszereztek, és melyek segítségével hatékonyabban vonják ki az információt. Ezek korábban már többször sikeres megoldásnak bizonyultak, így használják. Ilyen például az F-mintában történő weboldal-áttekintés, vagy az, hogy észre sem veszik a bannereket és a jobb hasábot. 

Az interakciós eszközök viszont plusz erőfeszítést igényelnek, hiszen ezeket az adott helyzetben kell kidolgozni annak érdekében, hogy hatékonyabbá váljon az információszerzés. Ilyen például az, amikor a felhasználó elkezd gondolkodni azon, hogy milyen keresőkifejezéssel tudná a számára legrelevánsabb találatokat megszerezni. De ilyen az is, amikor egy webáruházban való keresésnél beállít szűrőket. Ezek mind a források között töltött időt csökkentik. 

Ugyanakkor a forrásokon belül is használnak különböző stratégiákat a látogatók. Ilyen stratégia például egy adott weblapon történő keresés, hogy gyorsabban meghatározzák a számukra releváns tartalom helyét.

Az előbb felsorolt eszközök használata azonban kockázatokat hordoz. És itt nem csak arról van szó, hogy ilyenkor nő az interakciós költség vagy a kognitív terhelés, de fennáll annak veszélye is, hogy nem lesznek hatékonyak az adott feladat esetében. Tehát például az F-minta használata révén elveszíthetnek olyan információt, mely nem a bekezdés elején helyezkedik el. 

Időt spórolni a designnal

Viszont most képzeljük el azt, hogy mind a források közötti, mind a forrásokon belüli környezet egy lépéssel a felhasználó előtt jár, és alkalmazkodik a felhasználó szükségleteihez. Ilyenkor a felhasználónak nincs szüksége különböző eszközökhöz nyúlni, melyektől az információgyűjtés hatékonyságának javulását várja. Ezek a kialakítások már olyanok, hogy maximalizálják az információgyűjtés hatékonyságát, azaz növelik a releváns információk mennyiségét és csökkentik a rá fordított időt. 

A jó felhasználói élmény tehát olyan weboldalakon jelenik meg, melyek úgy vannak tervezve, hogy a felhasználó a maximális mennyiségű releváns információhoz jut minimális mennyiségű idő alatt

A modern kereséseknél például a találati oldal úgy épül fel, hogy a legrelevánsabb találat kerül az első helyre. Ez a személyre szabottság eredménye, amikor a felhasználónak nem kell finomhangolnia a keresést, mégis releváns találatokkal találkozik. Ilyenkor a keresőmotor ”ismeri” őt, vagy megfigyelte, hogy a legtöbb ember mit akar, amikor hasonló keresést végez. 

Oldalszinten az segít a felhasználónak, hogy a különböző információk különböző módokon kerülnek megjelenítésre, mégpedig úgy, hogy a feltételezhetően legrelevánsabbal találkozzanak a felhasználók. Itt számít a formázás, mondjuk a felsorolások használata, a kiemelt kulcsszavak, az összefoglaló címsorok, melyek mind segítenek a felhasználónak a releváns információt megtalálni. 

A probléma ebben az esetben mindössze annyi, hogy a különböző felhasználók különböző információkat keresnek. Hogyan optimalizálható egy oldal úgy, hogy minden felhasználónak a maximális élményt nyújtsa? 

A válasz egyszerű: sehogy. Legfeljebb a főbb feladatokra tudod optimalizálni az oldalt, vagyis figyelembe veszed a felhasználók legnagyobb részének igényeit. Azok számára, akik más információkat keresnek azzal szolgálod az igényeit, ha nem vonzod őket a weboldaladra. 

Kategória: Design | Címke:

Főleg írok. Főleg blogot és közösségi médiát, de tágabb perspektívában: online marketing, úgyhogy van benne bőven SEO, laza AdWords, webdesign-okoskodás, és még ami belefér.

Comments are closed.