Webshark Blog

Chicagóban ezen a nyáron olyan eszközöket építenek be a köztéri lámpák oszlopaiba, melyek rögzítik, hogy kik sétálnak el mellettük, mégpedig mobiltelefonjaik bluetooth és wifi jelei alapján. A chicagóiak aggódnak. Alaptalan a félelmük? És nekünk kell-e félnünk a big datától?

A chicagói lámpákba telepített eszközök nem tudnak meg többet az emberekről, mint bármelyik kávézó, mely free wifit kínál. De mivel szerte a városban telepítik ezeket az eszközöket, jól követhető bárkinek a mozgása az utcákon, már ha van mobiltelefonja. Londonban még tavaly szemetesekbe épített egy cég hasonló eszközöket, de az indulás után pár nappal le kellett állítani a rendszert. A cég szerint a reklámok jobb célzása miatt volt szükségük erre a megoldásra. Chicagóban pedig azzal védekeznek, hogy nyilvánossá is tennék az adatokat, hogy bárki felhasználhassa kutatási, fejlesztési célokra.

Ezek az esetek pontosan a big data lényegét és a vele kapcsolatos legnagyobb problémákat feszegetik.

Feldúlja a magénszférát a big data, de ilyen egyszerű?

A privát szféráért aggódók szerint a big data nem több, mint egy újabb lehetőség, hogy szervezetek, cégek behatoljanak az emberek magánéletébe, és személyes adatokat gyűjtsenek róluk. Sok cég hasznosítja az elmúlt években felkapott kifejezésre, a big datára hivatkozva a felhasználóiktól gyűjtött adatokat egy “nemes cél” érdekében, azaz, hogy még jobb termékeket, szolgáltatásokat nyújthassanak számukra. Érkeznek a személyre szabott reklámok a Google-tól, a Facebooktól, és már meg sem lepődünk, hogy mennyi minden tudnak rólunk. Például a Facebook már ismeri az érzéseinket is? Sokan ilyenkor már csak legyintenek, míg mások felháborodottan és túlzóan lépnek fel magánéletük védelmében.

Pedig a big data nem csak arra alkalmas, hogy veszélyeztesse az emberek magánszféráját. A tudomány vagy a pénzügyi világ is rendkívül sok adattal dolgozik – a meteorológiai jelentésektől kezdve a tőzsdéig -, melyek ugyancsak besorolhatók a big data fogalma alá. Sok olyan szervezet van, mely megbízható módon és hasznos érdekek mentén gyűjt adatokat, nem pedig marketingcéloktól vezérelve.

Itt van például a Strava, mely azért adja el a rögzített GPS-adatokat a várostervezőknek, hogy ők aztán következtethessenek belőle arra, hogy hol érdemes legközelebb bicikliutat építeni. Az Ototo ugyanezt csinálja a tömegközlekedésben: feltérképezi az emberek közlekedési szokásait. Bizonyos fokig pedig a személyre szabott hirdetéseknek is van értelme: kevésbé zavarják az embereket, és inkább csak a pénztárcánkra jelentenek veszélyt. (Ugyanakkor persze ennek is neki lehetne futni opt-in megoldással a cégek részéről, tehát először kérni a beleegyezésünket, hogy ne utólag kelljen az elszántaknak a kikapcsolással kísérelezniük.)

Azért nem kell legyinteni sem

Ugyanakkor nem árt résen lenni. A túlaggódókkal szemben a magánéletük védelmével nem törődők számára a big data úgy tűnhet, mint valami elvont, homályos adattenger egy távoli adatközponban, aminek már nem sok köze van hozzájuk. Vagy ha van valami, az sem baj. Pedig lehetnek a jól célzott reklámokon túl is kellemetlen kihatásai az életünkre a mindenhonan begyűjtött adatoknak.

A big data négy V-je (mely néha három)

Hatalmas mennyiségű információ jön ugyanis össze könnyen hozzáférhető és gyakran nem is biztonságos adatbázisokban, melyeket el is adhatnak, kereskedhetnek velük. Egy halom információ birtokában nem különösebben nehéz bármely cég vagy szervezet számra felépíteni egy teljes képet egy emberről, a tevékenységéről, vásárlásairól, internetezési szokásairól, sőt: életkoráról, jövedelméről, betegségeiről, táplálkozásáról, és szinte bármiről. Így aztán már könnyű megismerni a legmélyebb vágyait, és kihasználni ezt a tudást.

Nemrég például az derült ki, hogy számos fitness applikáció továbbít személyes adatokat harmadik félnek. Elküldik például a felhasználók neveit, e-mail címüket, nemüket, a lokációjukat, edzési szokásaikat, infókat a táplálkozásukról, és még azt is, hogy milyen betegségek tüneteire keresnek rá. Ez már elég érdekes, nem? Főleg, egy biztosítótársaság számára.

A big data nagy kihívása: a bizonytalan következtetések

Ugyanakkor a big data egy másik nagy problémája a privát szféra biztosításán túl, hogy a pontos adatok begyűjtése után nem feltétlenül von le helytálló döntéseket az adatok felhasználója. Az információk, illetve az azokat feldolgozók nem biztos, hogy pontosan meg tudják jósolni valakinek a viselkedését, választásait. A big data tehát alapvetően csak nagy mennyiségű adatot jelent, amit valakinek a megfelelő képességek birtokában kell átszűrni, elemezni, majd ezek alapján a megfelelő döntést meghozni. Azt viszont csak az idő tudja megmondani, hogy a meghozott a döntések valóban helyesek-e.

A big data egy exponenciálisan növekvő üzlet, ahol a legnagyobb kihívást már nem az adatok begyűjtése jelenti, hanem azok elemzése. Egyre több cég foglalkozik ezzel, de olyan mértékű a növekedés, hogy szinte korlátlanok a lehetőségek. A big data jelenlegi helyzete az internet elindulásának első napjaihoz hasonlítható, várható itt is egy lufi kialakulása, mely ki fog durranni, akárcsak az internet esetében 2001-ben. Egy befektetési tanácsadó szerint az információ a 21. század olaja, és az a kérdés, hogy milyen gyorsan és milyen profit mellett termelik ki. Ehhez kellenek a megfelelő elemzések, elemző szoftverek, melyek helyes és használható következtetéseket vonnak le az óriási adathalmokból.

Ne a big data miatt aggódj, hanem, hogy ki használja!

Mint látható, a hatalmas mennyiségű információt jóra és rosszra is fel lehet használni. A big data kérdésköre így nem egyszerűsíthető le arra a kijelentésre, hogy a big data rossz, az védekezés ellene pedig jó. Az adatok csak adatok, a lényeges kérdés az, hogy kik és mire használják őket. A big data komoly fejlődést hoz a tudományban, technológiában. Sokkal több információ érhető el és kerül feldolgozásra, mint valaha. Ezzel szemben pedig az áll, hogy fogyasztói döntéseinket mélyen tudják befolyásolni azok, akik rálátnak az életünk minden pillanatára, így a megfelelő ajánlattal érnek el a megfelelő helyen és időben. Már nem is mi döntünk, hanem a hirdetők helyettünk. Hacsak nem védjük meg a magánszféránkat.