2017-11-020 komment
Mikor van szükség a szövegre a webdesign-folyamat során?
Gyakran elhangzik, hogy mivel a szöveges tartalom a legfontosabb elem a weboldalon, ezért ennek ismeretében, azt felhasználva kell megtervezni a weboldalt. Ez azonban nem ilyen egyszerű.
Sok szószólója van annak a módszernek, hogy a weboldalak tervezése már a valódi szövegekkel történjen. Ez az úgynevezett content first elv. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a “lorem ipsum” helyett már a drótvázaknál és a prototípusoknál is a valódi szöveget használod a tervezéshez. Van ennek értelme, ugyanakkor könnyebb ez mondani, mint valóban így dolgozni. Viszont az is igaz, hogy a legjobb megoldás gyakran nem a legkönnyebb megoldást jelenti. Tehát nem feltétlenül kell valódi szöveget használnod, csak veszélyes lehet.
Viszont, ha a végső szövegekkel akarsz nekivágni a tervezésnek, akkor a szövegírás válik a legfontosabb lépéssé, és minden más halasztható ehhez képest a folyamatban. Tehát a szöveget kellene legelőször összehozni, mégpedig anélkül, hogy milyen designba töltjük azt bele. Ez megint csak nem tűnik a legjobb megoldásnak. Tehát akkor mégis mikor kellene megírni a szöveget és elhelyezni a designban? Joel Marsh élmény-tervező szerint ez attól függ, hogy milyen típusú szövegről van szó.
Kétféle típusú szöveg
Marsh abból indul ki, hogy alapvetően kétféle szövegírásról beszélhetünk: a márka és a UX szövegírásról. Közöttük pedig jelentős a különbség. A UX szempontjából az a cél, hogy egyszerű és világos legyen minden. Nincs költészet, nincsenek veretes mondatok, nincsenek olyan kifejezések, melyeket esetleg egy nem anyanyelvi felhasználó nem ért meg.
A UX designer arra törekszik, hogy minél kevesebb legyen a szövegből. A cél ugyanis az, hogy a felhasználó kattintson, illetve megértse, hogy mit is kell tennie: például megnyitni a következő oldalt, elvégezni egy feladatot, stb.
Ez nem jelenti azt, hogy egy jópofa, vicces, eredeti, érzelmekre ható szöveg nem befolyásolja a felhasználói élményt. De a UX-szöveg (vagyis egy olyan szöveg, amit egy UX-designer ír) nem ilyen szöveg. A különválasztás pedig azért fontos, mert a kétféle szövegnek a designfolyamat során eltérő időpontban kell megjelennie.
Tervezz a valós életre!
De térjünk vissza a content first megközelítéshez! A lényeg itt az, hogy a content first valójában nem a szövegírásról szól. A márkaszövegek megírása a designfolyamat későbbi szakaszaiban is történhet. Tehát a drótvázak akár száz százalékosan is elkészülhetnek anélkül, hogy bármiféle fogalmad lenne arról, hogy milyen lesz a tényleges, végső szövegek pontos megfogalmazása, vagy hogy milyen képek lesznek felhasználva.
UX szempontból a fontos, a megfelelő terek vagy konténerek, illetve lehetőségek vagy struktúrák kialakítása a szövegek számára. Nem feltétlenül a szöveg végső változatára van szükség. A lényeg itt az, hogy ha egy design tönkremegy a szöveg megváltoztatásától, akkor az egy rossz design.
Vagyis: érdemes néhány valódi vagy életszerűnek tűnő szöveget használni a drótváz elkészítése és az ötletelés során. Mert ha nem így teszel, akkor az komoly gondot okozhat a későbbiekben. Nem számít, hogy valójában miről is szól a szöveg, hanem, hogy életszerű legyen. Miért is?
Tedd kényelmetlenné a tervezést, hogy jobb legyen a weboldal!
Mert a legtöbb designer a tervezésnél szereti a rövid szövegeket a gombokon, szeretik a rövid címsorokat, a rövid felhasználóneveket, a teljesen szimmetrikus bekezdéseket, és az olyan szöveges tartalmakat, melyek tökéletesen illeszkednek a megadott keretbe. És persze szeretik a tökéletes címet a tökéletes fotókon úgy elhelyezni, hogy az optimális kialakítás és színek révén minden tökéletesen olvasható. Mert így néz ki jól a design.
A felsorolt elemek azonban a valós életben nem ideális méretűek, hosszúságúak, kialakításúak. Csak idő kérdése, hogy például egy gomb szövege vagy egy címsor túl hosszú legyen. Vagy a bejegyzésekben felbukkanjanak rövid és hosszú mondatok, nagyon eltérő terjedelmű bekezdések, néhány dőlt betűvel írt szó is. Vagy, hogy a megjelenített fotón az egyetlen világos rész ott legyen, ahová a fehér betűkkel írt címsor kerül. Máris borul a design. Már ha rosszul lett tervezve, azaz nem a valós életre, úgymond a “valódi tartalommal”.
Az oka az, hogy a tervezés túl kényelmesre sikerült. A tervezés során mindig meg kellene kérdezni magadtól, hogy “mi lehet a legrosszabb dolog, amit itt valaki megtehet”? És ez az indok arra is, hogy miért kell néhány valódi szöveggel dolgozni. Tehát nem a tartalom számít, hanem az, hogy olyan legyen, úgy viselkedjen a tartalom, mint az életben. Messze a tökéletestől és az ideálistól. Egy rossz fotó, egy hosszú bejegyzés nem teheti tönkre a designt. Ha tönkreteszi, akkor az egy rossz design.
Mindez azt jelenti, hogy ha nincsenek valódi szövegek, melyekkel dolgozhatsz, akkor hozz létre néhány borzalmas, valódinak tűnő szöveget! Nem a végleges szövegről van szó vagy a végleges fotókról. Ezekről nem kell túl sokat tudnod, csak a valódi élet által támasztott követelményekkel kell tisztában lenned!
Tehát, mikor is történjen a szövegek írása?
A UX szövegírást már a legeléjén el kellene kezdeni, aminek az az oka tehát, hogy a drótvázak és a prototípusok már a valódi életre készüljenek. A legfontosabb egy valóságosnak tűnő tartalom, nem pedig az, hogy tényleges mi lesz a szöveg mondanivalója.
A márkaszövegek megírását pedig a designfolyamat végére lehet hagyni. A designnak ugyanis olyannak kell lennie, hogy bármilyen szöveget befogadjon, így a szövegírók is szabadon alkothassanak.
Az egyetlen kivétel, amikor bizonyos szövegekről – például hibaüzeneteknél – a fejlesztőknek is tudniuk kell. Ilyen esetben minél előbb megkapják a fejlesztők a végleges szöveget, annál jobb. Ezeket a szövegeket ugyanis nem olyan könnyű cserélgetni, mert a fejlesztők számára rendkívül idegesítő apróságok miatt fel kell túrni a kódot. Vagyis tegyél meg nekik egy szívességet: írj meg minden szöveget, amire nekik szükségük lehet, minden szituációra, ami előfordulhat, és lehetőleg azt a szöveget, ami már végleges!
