Webshark Blog

Akad néhány olyan szabály, melyeket a UX és a webdesign a tudományból és a pszichológiából emelt át. Ugyanakkor, mire ezek a tudományos kutatásokból elérnek egy céges weboldalakat készítő designerig, sok torzuláson esnek át, és talán már egyáltalán nem érvényesek, legalábbis nem használhatók átgondoldatlanul.

A webdesign és a UX kapcsán mi is többször emlegettünk már olyan elveket, melyeket könnyen elő lehet kapni tervezésnél. Nem kell gondolkodni a dolgokon, hiszen valaki már kitalálta az optimális megoldást, tudjuk mihez tartani magunkat, ráadásul tudományosan bizonyítva is van. A probléma csak az, hogy az a leegyszerűsített elv, amit mi gondolkodás nélkül alkalmazunk, az adott formában lehet, hogy már nem érvényes – hívta fel a figyelmet a Webdesigner Depot szerzője, aki felsorolt 7 olyan elvet, melyet sokan rosszul alkalmaznak.

Jakob törvénye

Jakob törvénye a nevét a híres UX-szakemberről, Jakob Nielsenről kapta, és azt mondja ki, hogy a felhasználók idejük nagy részét más weboldalakon töltik (nem a Tiéden), ezért azokat a weboldalakat részesítik előnyben, melyek ugyanúgy működnek, mint az általuk már megismert weboldalak.

Jakob törvénye ez alapján azt üzeni a designereknek, hogy felesleges a kísérletezés, a használhatóság nevében egyszerűen át kell venni a már bevett webdesign-mintákat az ismert weboldalaktól.

Ugyanakkor, bár az igaz, hogy a felhasználók könnyebben megértik az ismerős design-mintákat, ez nem jelenti azt, hogy mindenképpen kedvelnék is a megszokott elrendezésű weboldalakat.

Arra is vannak kutatások, hogy az új élmények nagyban meghatározzák az emberek hangulatát, javítják a memóriájukat. Ha a célod az, hogy egy emlékezetes, az emberekben maradandó nyomot hagyó weboldalt készíts, melyről pozitív benyomásuk támad az embereknek, akkor érdemes valami újdonsággal előrukkolni, és nem a megszokott sablont ismételni.

Célgradiens hipotézis

A célgradiens hipotézis szerint minél közelebb kerül a felhasználó a céljához, annál valószínűbb, hogy el is éri azt. Ez egy elég logikusnak tűnő elmélet, ami különösen a webáruházaknál lehet érvényes, ami azzal jár, hogy a vásárlás első szakaszát megpróbálják rendkívül egyszerűvé tenni, majd a bonyolultabb részeket a legvégére hagyni. Tipikusan ilyen megoldás, amikor nem terhelik a vevőt olyan „felesleges” információkkal a termékoldalon vagy a kosárba rakásnál, mint a szállítási díj. Az majd csak a legvégén derül ki.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a webáruházaknál rendkívül nagy a kosárelhagyás aránya (70 százalék feletti értékről beszélünk átlagosan). Nem tudjuk, hogy egy webáruházban pontosan mi tántorítja el az embereket a vásárlástól. Lehet, hogy sokan úgy kezelik a kosarat, hogy a kedvenc termékeiket gyűjtik össze benne, mert „kedvenc termék” funkció nincs az adott webáruházban. Persze az is lehet, hogy a látogató az utolsó pillanatban gondolja meg magát, amikor meglátja a teljes összeget, esetleg a vártnál jóval magasabb szállítási költség vagy bizonyos kiszállítási lehetőségek hiánya bátortalanítja el.

A lényeg az, hogy azzal, hogy a folyamat végére hagyjuk a nehezebb dolgokat vagy csak lényegi információkat, hogy azok ne zavarják a „vásárlás élményét”, nem biztos, hogy jót teszünk.

Miller törvénye

Talán az egyik leginkább félreértett szabály Miller törvénye, mely azt állítja, hogy az átlagos felhasználó mindössze 7 (plusz-mínusz kettő) dolgot tud a munkamemóriájában tartani. Nem az a gond, hogy ez ne lenne igaz, hanem az, hogy a webdesignban sokszor a navigáció kialakításánál jut érvényre, mégpedig a navigációs menü elemeinek korlátozásában.

Természetesen nem érdemes a navigációs menüt a végtelenbe nyújtani, ennek azonban nem Miller törvénye az oka, az ugyanis nem a megjelenített elemekre vonatkozik. Itt az átláthatatlanság vagy a lehetőségek nagy száma miatti döntési képtelenség lesz a korlátozó tényező. Miller törvénye pedig csak az olyan UI-elemekre vonatkoztatható, mint például a karuszelek.

Esztétikai-használhatósági hatás

Mi is emlegettük már korábban, hogy a szép weboldalakat általában használhatóbbnak tartják az emberek. Vagy legalábbis arra számítanak, hogy jól használható lesz, ha szépnek tűnik a weboldal.

A designerek ezért sokszor hivatkoznak erre a használhatatlanság határát súroló, de általuk esztétikusnak tartott megoldások alkalmazásánál. Gondoljunk például a különböző alig kontrasztos, maximálisan minimalista oldalakra, ahol alig lát vagy talál meg valamit a felhasználó.

Fontos tehát figyelembe venni, hogy csak azért, mert valami szép, még nem lesz jól használható. Lehet, hogy a felhasználó várakozásai pozitívak, ahogy meglátja egy szép weboldal főoldalát, azonban könnyen eljut a csalódottságig, ami nem lesz előnyös a weboldal számára.

Csúcs-vég szabály

A csúcs-vég szabály arról szól, hogy a felhasználók egy élmény csúcspontja és a vége alapján határozzák meg annak minőségét, nem pedig a használat során jellemző átlagos élményszintet veszik figyelembe. A designerek ezért sokszor használják ezt a szabályt, amikor egy élmény elsődleges célját, illetve a záró élményt megtervezik. Ez a kettő pont, egy webáruház esetében például a termék kosárba rakása, illetve a végső megrendelés lehet.

A csúcs-vég szabály ugyan létezik és érvényes, ugyanakkor nem lehet olyan nyitott élményekre alkalmazni, mint amilyen egy weboldal használata. Ilyenkor ugyanis nehéz meghatározni, hogy hol van egy felhasználó esetében a kiinduló és a záró pont. Persze fel lehet fogni minden egyes interakciót a weboldalon csúcspontként, és az is feltételezhető, hogy melyik ezek közül a legfontosabb, de ez nem biztos, hogy érvényes lesz.

Fitts törvénye

Az 1950-es években Fitts azt állapította meg, hogy egy célpont távolsága és mérete hatással van arra, hogy mennyire hatékonyan sikerül kiválasztania a felhasználónak az adott célpontot. Ez a mobilalkalmazásoknál akként lett interpretálva, hogy egy kisebb gombot nehezebb megérinteni, és ha messze van az a kisebb gomb, akkor még nehezebbé válik. Ugyanakkor mobiloknál nem igazán vannak olyan távolságok, melyek befolyásolnák az érintési pontosságot.

Fitts törvénye persze jól alkalmazható asztali gépes, monitoros megjelenésnél, mivel egy nagyméretű monitoron már vannak olyan távolságok, melyek hatással lehetnek a pontosságra. Ugyanakkor monitorok esetében jellemzően egeret használunk, ami lehetővé teszi a megfelelő korrekciót a kattintás előtt, hiszen nem a levegőben érkező ujjról van szó, hanem egy szépen kirajzolódó kurzornyílról.

Mobilon pedig az érinthető elemeknek elég nagynak kell lenniük ahhoz, hogy könnyen kiválaszthatók legyenek, ennek érdekében megfelelő távolságot is érdemes tartani közöttük, ugyanakkor az elhelyezkedésük távolságának csekély hatása van a használatra.

Occam borotvája

Occam borotvája elv szerint két választási lehetőség (magyarázat) közül a „kevesebb feltételezést” tartalmazó (leegyszerűsítve: az egyszerűbb) választás a jobb. Ugyanakkor a webdesignban nem kell feltételezésekkel dolgozni, ugyanis van lehetőség tesztelésre, mérésre, elemzésre. Vagy, ha nincs is lehetőségünk tesztelésre, akkor is dolgozhatunk más designerek gyakorlati tapasztalatait figyelembe véve.

Occam borotvája tehát egy klasszikus design-csapda, és a csapda elkerülése annak felismerésével történik, hogy nem a webdesigner feltételezései számítanak, hanem a felhasználó. Tehát az elvet a tervezési folyamat során nem lehet használni.