Webshark Blog

Az okostelefon és a tablet is hasonló, mobil eszköznek tekintett, nethasználatra alkalmas, érintőkijelzős – és sok esetben közel vagy teljesen azonos méretű – eszköz, a felhasználói élményt és a felhasználói viselkedést tekintve mégis óriási közöttük a különbség.

Elsőre egy tablet talán csak egy felfújt mobiltelefonra hasonlít, azonban egészen eltérő a közönsége és használata, mint egy okostelefonnak. A felhasználók tevékenysége ugyanis nem azonos a kettő esetében, ahogy az sem, hogy miként és hol használják az emberek. Az is lényeges, hogy míg egy okostelefon függőséget okoz, a tabletek erre jellemzően nem képesek. Ezért, amikor mobilra tervezel, soha ne vedd egy kalap alá a kettőt, hanem két független ökoszisztémában gondolkodj!

Mit tesz a mobil az emberrel?

Egy 2013-as kutatás szerint az átlagos mobiltelefon-használó naponta 150-szer veszi elő és pillant rá a telefonjára. Egy másik tanulmány szerint pedig a főiskolai hallgatók egészen pontosan 94 százaléka nagy gondban volt – vagy legalábbis kényelmetlenül érezte magát -, amikor valamiért nem volt vele a telefonja. 80 százalékuk kifejezetten féltékenynek érezte magát, amikor valaki más vette kézbe a mobilját, míg 70 százalék pánikolt, depressziós lett és teljesen kétségbeesett, amikor a telefonja elveszett vagy ellopták. (Azt is tegyük hozzá, hogy a kutatás szerint ezek az érzések sokkal intenzívebbek az iPhone-használóknál, mint a Galaxy-tulajdonosoknál.)

A viselkedés szokássá, majd reflexszé vált a legtöbb ember számára. Nagyobb probléma akkor lesz belőle, amikor már nem “rá akarunk nézni” a mobilunkra, hanem “kénytelenek vagyunk” rápillantani minden percben, azaz kialakul a mobil-függőség. Ilyenkor már kényszerről van szó, azt érezzük, hogy elszakadunk a világtól, idegesek vagyunk, ha nincs nálunk a mobilunk vagy nem tudjuk használni, mert lemerült. A tünetek:

• pánik és kétségbeesés érzése a telefon hiányában,
• koncentrációs zavarok munka vagy beszélgetés során,
• folyamatos tekintgetés a telefonra, hátha üzenet érkezett.

De miért alakul ez ki? Az okostelefonhoz való ragaszkodás hasonló más addikciókhoz abban a tekintetben, hogy a dopamin szabályozását érinti. A dopamin egy olyan neurotranszmitter, amely az agy jutalmazó központjával áll kapcsolatban, és motiválja az embereket bizonyos dolgok végrehajtására. Az online világ tele van ingerekkel: mindig új e-mailek, üzenetek, státuszfrissítések, hírek, posztok érkeznek. Minden alkalommal, amikor egy üzenet érkezik a telefonra, kis mértékben megemelkedik a dopaminszint, mivel feltételezzük, hogy valami fontos, sürgető dologról lehet szó. Azt azonban nem tudjuk, hogy mi az, amíg meg nem nézzük, és ettől válik igazán kényszerítő erejűvé, hogy egyből ellenőrizzük a telefonon az üzenetet. A dopamintermelés révén az állandó ingerek örömérzetet keltenek, a való világ pedig nem tud ezzel versenyre kelni. És amikor egy bizonyos viselkedés jó érzéssel tölt el, akkor azt újra és újra megtesszük.

Sokaknál jelentkezik olyan tünet is, hogy azt hiszik csörög a telefonjuk, miközben nem. Ezt a kutatók úgy hívják, hogy mobiltelefon vibrációs szindróma, és egy még komolyabb technológiai függés jele lehet.

Ha az okostelefonod folyamatosan jó érzést kelt benned az állandó kapcsolat által, vagy csak egy rajta található játék ellazít, amikor stresszes vagy, akkor legközelebb is ehhez a megoldáshoz fogsz nyúlni. A szokás és a függőség között pedig csak az elviselhetőség mértéke tesz különbséget. Tehát, hogy mennyire vagy képes elviselni, ha nem kaphatod elő a zsebedből az okostelefonod, amikor unatkozol, ideges vagy, vagy éppen egyedül érzed magad.

Amikor az okostelefonod használod, akkor igyekszel kielégíteni az éhes neuronjaidat, melyek a folyamatos kapcsolattal járó pozitív visszacsatolásra vágyakoznak. És minél többet veszed elő a mobilod, annál kevésbé érted, hogyan is tudtál korábban nélküle élni.

Az okostelefon jelképezi ráadásul a kaput a közösségi világba, általa kapcsolódunk a történésekhez, mindig ott pihen a zsebünkben vagy a táskánkban, olyan mint a testünk kiterjesztése. Vagyis, amikor véletlenül otthon hagyod egy barátságtalan, ködös novemberi reggelen a telefonodat, az olyan érzés, mintha az utcán egyszer csak lenézve a földre hirtelen rádöbbennél, hogy hiányzik az egyik lábad. Letaglózó a felismerés.

Az üzenetek és hírek által keltett folyamatos ingernek viszont ára van. Ezt akkor kell megfizetni, amikor egyik dologról a másikra váltasz, amit multi-taskingnak hívunk. Ennek a váltásnak Earl Miller, az MIT professzora szerint mindig van egy “költsége” (switch cost). Az agy egy-egy ilyen váltáskor megtorpan, és időbe telik, amíg vissza tud térni ahhoz a tevékenységhez, ami korábban lekötötte.

Egy nemrég közzétett tanulmány megállapította, hogy az agyunknak mintegy 15-25 percre van szüksége ahhoz, hogy visszatérjen abba a kerékvágásba, ahol épp járt, mikor egy e-mail kilökte onnan. A gond azonban nem csak ez, hanem hogy miközben azt hiszed, hogy már ismét száz százalékosan a feladatra összpontosítasz, ez nincs így, mert bár a figyelmed ugyan átirányítottad, az agyad még mindig a mobilodnál jár.

A tabletekkel ugyanakkor egészen más a helyzet. A tabletektől nem leszünk függők tőlük, ráadásul sokkal hosszabb időket is töltünk munkamenetenként a társaságukban. De lássuk, melyek a fő különbségek!

Eltérések a mobil és a tablet között

Egy mobil és egy otthoni eszköz

A Salesforce’s 2014-es mobil viselkedési jelentése szerint a felhasználóknak mindössze 14 százaléka kapcsolta össze a tabletet vagy e-olvasót a „mobil” kifejezéssel. És mint talán sokan azért már tudják – esetleg tapasztalják is – a tablet elsősorban egy otthon használt “mobil” eszköz, ami nem tudja helyettesíteni az okostelefont. Ez abból látható, hogy azok az emberek, akiknek okostelefonjuk és tabletjük is van, nem töltenek kevesebb időt a mobiljukkal, mint azok, akiknek nincs tabletjük. Ez pedig azt jelenti, hogy eltérő dolgokra használjuk a két eszközt, és egyáltalán nem felcserélhetők.

Egy tabletet az emberek elsősorban otthoni eszköznek tekintenek, melyet – hasonlóan egy laptophoz – inkább egy bizonyos helyzetben, a kanapén ülve vagy az irodában használnak. Ennél fogva ritkábban, de hosszabb ideig (a statisztikák szerint kétszer annyi ideig), mint egy okostelefont, melyet gyakran előveszünk, de többnyire csak rövid időre pillantunk rá. Ez adódik abból is, hogy az okostelefont sokszor „út közben” használjuk.

Eltérő generációk

A másik komoly különbség tablet és mobil között az, hogy ki használja. A fiatalabbak, vagyis az 1980 után született generációk inkább okostelefont használnak, míg az idősebbek 10 százalékkal nagyobb mértékben tabletet. A különböző generációknak pedig eltérő szükségleteik és elvárásaik vannak. A tableteket túlnyomó rész játékra vagy szórakozási célra használják (67 százalék), míg az okostelefonoknál a játék mellett nagy részt hasít ki a közösségi média és a mobiltelefonos alkalmazások használata.

A tabletekre tehát alapvetően szórakoztatási központként tekinthetünk, míg az okostelefonok sokkal inkább kommunikációs eszközök. Ennek két oka van. Az egyik a kijelzőméret-különbség, a másik pedig, hogy a tabletek akkumulátora tovább bírja (a játékok és a videók nagyon energia-igényesek).

A nagyobb kijelző számos tevékenységet sokkal könnyebbé, erőfeszítés-mentesebbé tesz, így az emberek ebbe az irányba törekszenek. De nem csak a nagyobb kijelző miatt néznek videót vagy játszanak játékokat inkább tableten az emberek – ha tehetik -, hanem azért is, mert ezek a tevékenységek erősen merítik az akkumulátort.

Mindebből az következik, hogy ha Te az idősebb generációt célzod meg és elsősorban szórakoztatni kívánod őket, akkor a tablet a Te eszközöd. Ahogy akkor is, ha nagyobb kijelzőn és nagyobb akkuval sokkal kényelmesebb az appod használata.

Mikor és hol?

Mobil eszközökre való tervezésnél azt is figyelembe kell venni, hogy mikor használják az emberek a tabletjüket és mikor az okostelefonjukat. A tabletek használatára jellemzően az esti órákban kerül sor. Ami az eladásokat illeti: desktopok esetében az általában reggel van a csúcsidő, míg tableteknél és okostelefonoknál az esti órákban és hétvégén, azonban a tabletek általában jobban teljesítenek.

Ez alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a webáruházak appjainál érdemes inkább a tabletekre összpontosítani, elsősorban az idősebb generációt megcélozni és hosszabb munkamenetekkel számolni.

Passzív és aktív használat

Természetesen a tabletjeinket is rengeteget használjuk, de egészen más érzésekkel tesszük ezt. A tableteket ugyanis nem úgynevezett “kapcsolat módban” használjuk, hanem inkább “böngésző módban”. A tableteket alapvetően inkább passzív tevékenységek során vesszük elő, mint amikor például meg akarunk nézni egy videót, el akarunk olvasni egy e-könyvet. Viszont hiányzik az állandó kapcsolat és a közösség visszacsatolása, annak érzése, hogy folyamatos összeköttetésben vagyunk általa a külvilággal. A kutatások szerint a tabletünket sokkal személyesebb, magányos tevékenységek során használjuk, ezáltal pedig az általa kiváltott idegrendszeri válasz is egész más.

Tehát, ha alkalmazni akarjuk ezt az információt a designban, akkor ne felejtsük, hogy a kutatók szerint, amikor az emberek az okostelefonjukat használják, akkor aktív “kapcsolati módban” vannak, míg passzív “böngésző módban” tabletet használnak. A felhasználó sokszor úgynevezett böngésző módban téved rá a weboldalunkra és csak passzívan, magányosan nézelődik, míg mondjuk amikor éppen a nyitottabb, aktívabb kapcsolati módban van, akkor lead egy megrendelést, ha a termékünket vagy szolgáltatásunkat eléggé vonzónak találja.

Pontosan persze nem tudjuk, hogy mikor, milyen tudatállapotban vannak a felhasználóink, és ez még akkor sem egyértelmű, ha tudjuk, hogy épp mobilon keresték fel a weboldalunkat, vagy tableten. Nyilván van amikor a kettő felcserélődik. És abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy mikor van tablet és mikor mobil a kezükben, hiszen a kijelzőméretek annyira változatosak, hogy átjárás van a két kategória között. Ennek ellenére talán érdemes észben tartani az egyes eszközökre való tervezésnél az is, hogy az emberek tudatállapota megváltozik, amikor tablet helyett mobilt használnak, vagy épp fordítva.